Magyarország dicsősége
Rövid leírás:
Magyarország nem volt, hanem lesz" - jelentette ki a Kossuth Lajos által a „legnagyobb magyarnak" nevezett Széchenyi István a reformkor elején.
A korszak egyik legnagyobb személyisége azonban ebben tévedett, hiszen Magyarország és a magyarság dicső múltjának fejezeteit aranybetűkkel kellene róniuk nemcsak az itthoni, hanem a külföldi krónikásoknak és történetíróknak is a világtörténelem lapjaira.
Persze tudjuk jól, hogy Széchenyi a modern, polgári Magyarország megteremtésére gondolt, s ilyen szempontból igaza volt.
Ám a múlt ismerete és megértése nélkül vajmi keveset érthetünk meg a jelenből, s a jövőre vonatkoztatott elképzelések és tervek legtöbbször eleve kudarcra vannak ítélve.
Magyarország és a magyarság története, sokszínű -Európában egyedülálló - kultúrája bennünk él, mindennapjaink része, ám ennek sokszor nem vagyunk tudatában.
Jelen könyvünk abban szeretne segíteni, hogy a tisztelt olvasó szembesüljön ezzel, és újra rácsodálkozzon a magyar történelem számtalan, büszkeségre okot adó fejezetére.
Könyvünk első három fejezete a magyarság történetének korai szakaszait (szkíták, hunok, avarok) mutatja be, mivel a régi - és részben a mostani - magyar történeti tudat részét képező szkíta-hunavar-magyar rokonság vagy azonosság nem „délibábos ábrándozás", hanem maga a valóság.
Az általunk ismert történelemben számtalan birodalom született, virágzott és pusztult el; többtucatnyi civilizáció adta meg magát a könyörtelen Időnek vagy kényszerült önmagán szellemi-lelki erőszakot elkövetni a túlélés illúziójáért.
Ám a magyarság még ma is lényegében változatlan identitással létezik Európa közepén, noha szkíta őseink révén legalább háromezer éve folyamatosan jelen vagyunk Eurázsia történetében, nemegyszer érdemben alakítva annak menetét.
E háromezer év alatt a magyarság kapott jót és rosszat a sorstól, ám mindig volt egy vezető - legyen az törzsfő, hadvezér, fejedelem, király vagy államférfi -, akinek irányításával szabadságszerető népünk kedvezőbb irányba tudta forgatni a magyar történelem kerekét.
Nekünk nem kellett könnyen cáfolható történelmi mítoszokat kreálni történelmi identitásunk megteremtéséhez, mint számos szomszédunknak.
Az olyan sokszor cserbenhagyott népünk - évszázadokon át a „kereszténység védőbástyája" - mindig talpra állt, s jogosan büszke a történelmére, amelyet sok nép szívesen a magáénak tudna.
