0
Összesen:
0 Ft
0 Ft
Blog

A mesék szerepe a nevelésben

2021.03.31 14:34
Hamar Mária
Hamar Mária
Anyuka olvas a gyermekének

A beszéd fejlődésében, fejlesztésében meghatározó szerepe van a mesének. Néhány felnőtt nem szeret mesélni, mert gügyének tartja a meséket. Vannak, akik a tartalmától, vagy a benne lévő szörnyű, ijesztő dolgoktól szeretnék megkímélni gyermeküket.

Ettől egyáltalán nem kell tartanod, hiszen a látványt nem készen kapja gyermeked, mint amikor mesefilmet néz, hanem ő dönti el, hogy mit képzel el a hallott szöveg alapján. A képzeletére van bízva, hogy milyen film megy a fejében.

Mindig érdekelt ez a téma, anno a szakdolgozatomat is ebből írtam, ezért most szeretném megosztani veled néhány szakember véleményét a mesékről.

A mesék szerepe a nevelésben

A jó mesék azok, amelyek tetszenek a gyerekeknek és anyanyelvi, érzelmi, erkölcsi szempontból fejlesztően hatnak rájuk. A mesék akkor jók, ha az erkölcsi példa szimbolikusan jelenik meg bennük ( pI. az elesettek és idősek segítése; a legkisebb legény kenyeret ad a békának, Piroska élelmet visz a nagymamájának). Ha optimista jövőt ábrázolnak a mesék, rajtuk keresztül a gyereked is optimistábban látja a világot, a jövőjét!

A jó mese személyes és kozmikus. Amit mesélünk az mindig konkrét és érzéki, mégis térben és időben hatalmasan kitágított. Ezért kezdődik így: „Hol volt, hol nem volt." vagy „Volt egyszer egy." A cselekmény mindvégig az átélés és nem az ésszerűség fonalán halad.

A mese a bennünk felmerülő kérdésekre próbál válaszokat adni. Ki vagyok én? Honnan kerültem ide? Mi lesz velem a szüleim nélkül? Mi vár rám, ha valamit nem tudok megtenni? Ki fog segíteni és hogyan? Szüksége van gyermekednek ezekre a fantáziákra, hisz ezekben megkapaszkodhat, nő a biztonságérzete az ismeretlen nagyvilágban.

Az erkölcsi nevelőerő abban rejlik, hogy mesehallgatás közben gyermeked azonosul a főhőssel, átéli a cselekményt. Az igazi mesék a csodás elemekkel, átváltozásokkal, varázslatokkal átszőtt tündérmesék. Arról szólnak, hogy az élet ajándék és vállalkozás egyszerre. Az önálló létet azonban ki kell vívni, el kell indulni szerencsét próbálni. A mesei cél életcél. Az egyetlen menedék és jutalom a másik emberrel kötött szövetség vagy szeretetkapcsolat. A mesehős addig nem nyugodhat, míg meg nem találja holtig hű társát, az igazságot győzelemre nem segíti.

Anyuka mesél a kisfiának

A népmesék erkölcsi nevelő hatása mélyen átjárja a személyiséget. Az adott szót meg kell tartani, az ígéretet be kell váltani. A végakaratot minden körülmény közt teljesíteni kell. Segítséget az várhat, aki maga is önzetlenül kész a segítségre. A küzdelmet szemtől szembe vívják. Aljasul csak a boszorkány támad, aki rendre pórul jár. A gyengék védelmet élveznek A rajzfilmek, képregények nem mozgatják meg gyermeked fantáziáját, hiszen minden jelenet ábrázolva van, anyanyelvileg sem fejlesztenek, mert hiányoznak belőlük a költői képek, a változatos szókincs. Legtöbbjüknek még igazi története sincs.

Sok szülő nem mesél gyermekének. Félnek attól, hogy a tündérmesék és népmesék nem festenek igazi képet a világról, hogy gyermekük nem tud majd szembenézni a valósággal. Sokan attól tartanak, hogy a mesékben szereplő szörnyek, boszorkányok, sárkányok, óriások, gonosz manók, kínzások ijesztően hatnak a gyermekre.

Bettelheim gyermekpszichológus és író szerint a szülők nem szívesen látják be, hogy gyermekük nemcsak mélységesen szereti, hanem hevesen gyűlölheti is őket. A gyermek szeretetére vágynak, és húzódoznak az olyan meséktől, amelyekben a rossz és elutasító szülő képe is megjelenik. Az ilyen szülők azt remélik, ha a gyermekek nem hallanak gonosz mostoháról, boszorkányról és óriásról, akkor őket sem fogják ilyeneknek látni. De tévednek. A gyermek tudja, hogy a mesék nem a való világban játszódnak. Ezt a célt szolgálja a mesék indítása: Egyszer volt, hol nem volt. A mese igazság tartalma pedig lényegtelen. A gyermekeket a mese cselekménye foglalkoztatja. Nem kell félni, hogy elragadják őket a csodák. Csak az a gyermek várja a csodákat, aki csalódott.

A gyermek számára a mese a gazdag fantázia színtere. Segítségével azt is elérheti, hogy képzelete ne zárkózzon be, ne forogjon egy helyben, ne legyen szorongásos A félelmes dolog, lény ábrázolásával a mese segít feldolgozni a gyermek szorongásait. Csak a naturalista ábrázolás káros. A népmesék azt üzenik a gyermeknek, hogy le tudjuk győzni a külső rosszat, ha belül jók vagyunk.

A legnagyobb emberi félelem a szeparációs félelem. Minél fiatalabb valaki, annál jobban érzi a kiszolgáltatottságát. Ezért vigasztaló, ha a gyermek azt érzi, hogy nincs egyedül. A magányos hőst valaki mindig kisegíti a bajból. A mesehősnek kitartóan kell keresnie a segítő szándékú embereket, lényeket, hogy eljuthasson, a végső megoldáshoz Az eligazodást megkönnyíti, hogy a mesékben szereplők vagy jók, vagy rosszak, akárcsak a gyermeki gondolkodásban.

A népmesék abban is hasznosak, hogy a gyermek „büntetlenül" haragudhat pl. a mostohára, azaz a saját édesanyja rossz tulajdonságaira. Nem kell félnie, hogy emiatt elveszíti édesanyja szeretetét. Az egzisztenciális félelmek szempontjából fontos, hogy a mesék a boldogságot állítják középpontba. Ha sikerül megtalálni egy jó kapcsolatot, akkor nem maradnak magukra (a királyfi is talál feleséget). A mesében a természet emberarcú. A Nap, a Hold, a csillagok, a fű, a fa, a virág és az állatok beszédesek, varázserejük van. Megszólíthatóak, válaszolnak, segítenek és útba igazítanak. A mesehős része, ismerője és formálója a világnak. Nem csak sodródik az eseményekkel, hanem aktív részese is azoknak. Kiáll az igazáért, még akadályok árán is. El kell viselnie a kudarcokat, fájdalmakat a szerencsés végkifejlethez.

A mesék nem csak a szorongások, félelmek leküzdésében nagyszerűek. Az anyanyelv használatát is könnyebbé teszik, fejlesztik a gyermek szókincsét. A gyermek megtanulja az elbeszélői nyelvet és kifejezésformát. A meséket nyelvi ritmusuk, dallamuk, az írásban és rajzban ábrázolt képek, az ismétlések, a szóhasználat teszi fejlesztővé. A mesehallgatás az olvasás előiskolája. A későbbiekben az lesz valódi olvasóvá, akit a mesék bevezettek a belső képek adta örömök és vigasztalás, indulati feloldás és azonosulás világába. A gyermekeknek a mesén kívül nagyon fontos a mesélővel létrejövő személyes kapcsolat is. Ez érzelmi biztonságot ad nekik, megnyugszanak, főleg ha édesanyjuk vagy édesapjuk a mesemondó. Ebben a nyugodt légkörben oldódnak fel az indulatok, szorongások, vágyak, feszültségek.

A mesék a gyermek lelki életét egyensúlyban tartják

Felhasznált irodalom:
Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. könyve
Büki Péter: A népmese és a mentálhigiéné c. cikke