0
Összesen:
0 Ft
0 Ft
Blog

A szabadidő hasznos eltöltése (1. rész)

2021.07.06 15:30
Guba Veronika
Guba Veronika
Kisfiú fa kockákkal játszik

A nyári szünet a végtelen szabadság élményét nyújtja a gyerekeknek –és szüntelen fejtörést a szülőknek, hogy gyermekeiket hogyan szórakoztassák, fölös energiáikat mivel kössék le. Nincs mindig lehetőség táborba, nagyszülőkhöz, napközibe adni a kicsiket, emiatt valószínűleg mindenhol felütötte már a fejét többször is az unalom, persze csak a gyerekek részéről.

A jó hír az, hogy tanulmányok mutatják, az unalom építő jellegű, mi több, kifejezetten fontos a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődése szempontjából. A kutatók azt állítják, hogy ha a gyerekek időnként unatkoznak, az segít kifejleszteni bennük azt a belső késztetést, hogy kreatívan üssék el az idejüket. Sőt, ha NEM engedünk teret ennek az unalomnak, akkor a képzeletük fejlődését is akadályozhatjuk! Ez mindenképpen megnyugtató, és azt üzeni a szülőknek: engedjék el a lelkiismeret furdalást (ha van), amiért nem tudnak esetlegesen „elegendő” időt együtt tölteni a kicsikkel. Ahhoz kellhet talán egy kis segítség, motiváció a gyerekeknek a szülőktől, hogy az unalmukat kreatív formába tudják önteni. Sok esetben lehet gond azzal, hogy a gyerek „elvész” a játékok tengerében: segíthetünk neki úgy is, hogy a játékok egy részét elrakjuk egy magasabb polcra, ládába, zacskóba, majd egy-két hét / hónap múlva kicseréljük az addig elől lévőkkel. Továbbá, kérheti a szülő azt is a gyermekétől, hogy építsen például legoból, építőkockákból egy várat/autópályát, rajzoljon valamilyen adott témáról stb., amit a szülő mondjuk fél óra múlva megcsodál, hogy milyen lett, vagy, hogy áll vele a kicsi.

Felesleges is túl sok programot beiktatni a gyerekek napirendjébe, csak azért, hogy ne unatkozzanak, mert ezzel visszatartjuk őket attól, hogy felfedezzék saját magukban, hogy mi érdekli őket igazán. Ez a későbbiekben is hasznos tudás lesz: felnőttként is jó, ha el tudja valaki foglalni magát, és az üres idejét képes eltölteni úgy, hogy az megelégedéssel töltse el. Ha a szülők folyamatosan megtöltik a gyerekük szabadidejét programokkal, akkor a gyermek sosem fogja megtanulni, hogyan tudja boldoggá tenni, kedvére elfoglalni saját magát. Ha viszont adunk nekik lehetőséget arra, hogy épp ne csináljanak semmit, akkor azzal arra ösztönözzük őket, hogy olyan dolgot is kipróbáljanak, amit addig még nem tettek. Ha tudatosan hagyjuk most a gyerekeinket unatkozni, nem szervezzük meg az napjaik minden egyes pillanatát, az tényleg remek módja annak, hogy a gyerek megtanulja, hogyan szórakoztassa saját magát. Ilyenkor születnek a legjobb gondolatok, a legkreatívabb mesék, a legszebb festmények, a legjobb játékok. Minden nap legyen legalább két órája, amikor nincs semmi „programja”, egyszerűen csak úgy van a világban. Azt fontos tudatosítani benne, hogy ilyenkor tilos a szülőket szekálni. Lehet aludni, olvasni, rajzolgatni, vagy bármi olyan dolgot csinálni, ami nem ön- és közveszélyes, nem balesetveszélyes, és nem tilos. Természetesen ez a két óra ne legyen a számítógépes játékok ideje, sőt inkább legyen teljes online mentesség, beleértve a televíziót és a háttér-tévézést is.
Kisfiú unatkozik

Még egy fontos témát érdemes megemlíteni, nevezetesen azt, hogy megfelelően tudjunk dicsérni is. Mondhatjuk, hogy ez megy nekünk, hiszen sokszor hallja tőlünk a csemeténk, hogy milyen ügyes, milyen szépet rajzolt, épített stb. Ez rendben is van, viszont ha igazán hatékony és hosszú távon is eredményes dicséretet szeretnénk megfogalmazni, akkor mindenképpen érdemesebb a gyerek által megtett erőfeszítéseket dicsérni, kiemelni! Például: „Láttam, hogy a tornyod építés közben többször leborult, és te ahelyett, hogy feladtad volna, újra és újra megpróbáltad! Milyen fantasztikus, hogy ilyen kitartó vagy!” Vagy esetleg: „Rajzolás közben többször is újrakezdted, radíroztál, javítottál. Sokat küzdöttél vele, és ahelyett, hogy feladtad volna, te kitartottál, ami nagyon dicséretes! Büszke vagyok rád, és te is büszke lehetsz magadra!” Lényegében mindegy, mit dicsérünk, a fontos, hogy az erőfeszítésre, a folyamat fel nem adására irányuljon a figyelem és a megerősítés, ne pedig magára a végeredményre. Így kitartásra nevelhetjük a gyereket, ami hosszú távon azt eredményezi, hogy ha valami nem sikerül elsőre, nem adja fel, újra és újra megpróbálja. Mert valójában ez a sikeresség kulcsa! A próbálkozások, a gyakorlás: az, ha nem adjuk fel rögtön az első kudarc után. Ez az iskolában is nagyon hasznos, és későbbi életünk folyamán is ez az egyik legfontosabb, amit a siker érdekében tehetünk: ha nem adjuk fel idejekorán!

 

Készítette: Guba Veronika tanácsadó szakpszichológus

borgun_hu