A bepisilésről

Óvodás korban az egyik leggyakoribb kérdéskör a bepisiléssel kapcsolatos. Hány éves korig „normális” az ágybavizelés, mit tegyen az aggódó szülő, ha játék közben a gyermek becsurgat, mert nem ér ki időben a wc-re? A mostani cikkben összefoglaljuk, hogy ilyen esetekben ki vagy mi segíthet, illetve mi az, ami inkább csak ront a helyzeten.

Először is érdemes néhány alapfogalmat tisztázni. Elsődleges bepisilésről beszélünk abban az esetben, ha a gyermek még soha nem volt se szobatiszta, se „ágytiszta”. A másodlagos bepisilés az, amikor hat hónap szobatisztaság után jelentkezik újra a bevizelés. Általánosságban elmondható, hogy a nappali szobatisztaság hamarabb kialakul, mint az éjszakai, és a széklet akaratlagos szabályozása is előbb válik megfelelő készséggé, mint a vizelet szabályozása. Van, amikor a nappali és az éjszakai szobatisztaság szinte egyszerre kialakul, máskor az éjszakai, vagy a délutáni alvás során még több-kevesebb „baleset” előfordul, miközben ébren már nem.

A statisztika szerint éjjel még minden ötödik 5 éves gyermek hetente többször bepisil. Ezután minden évben feleződik ez a szám, azonban fiatal felnőtt korig még mindig marad 1-2 % aki érintett. A fiúknál kétszer gyakoribb, és míg lányok esetében 5 éves kortól szükséges foglalkozni az éjszakai ágybavizeléssel, ez a fiúk esetében 6 év, mivel addig semmiképpen nem tekinthető kórosnak.

A kialakulás okait keresve elmondhatjuk, hogy a családi hajlam fokozza az előfordulás lehetőségét (tehát, ha a szülők közül valamelyikük, esetleg mindketten érintettek voltak gyermekként). Első körben mindig érdemes megvizsgálni a gyermek folyadékbeviteli szokásait. Ugyanis, ha főleg a nap második felében fogyaszt nagyobb mennyiségű innivalót, az elősegítheti azt, hogy a vizelet nagy mennyiségben termelődik éjszaka is. Főleg a tejes italok, cukros teák és üdítők nem javasoltak estefelé. Fontos kiemelni, hogy a székrekedés szintén okozhat bepisilést, ha a gyermek sokszor küzd vele, érdemes először ezt az állapotot megoldani.

 A gyerekek fokozatosan tanulják meg kontrollálni testi funkcióikat, és a napközbeni folyamatos ingeráradat, a televízión-tableten-telefonon történő mesenézés, vagy a számítógépes játékok megzavarhatják ezt a tanulási folyamatot, ahogy a napközben becsurgó pisi előidézője is gyakran az, hogy a gyerek „eljátssza” az időt, nem veszi észre, hogy vizelési ingere támadt. Ha egy eseménydús nap után, a gyermek túlfáradt idegrendszerrel fekszik le, akkor előfordulhat - főleg kisebbeknél -, hogy a mély alvás idején bepisilnek. Láthatjuk tehát, hogy az alkalmankénti bepisilésnek számos különböző, „egyszerű” oka is lehet. Emellett a modern pelenkák már nagyszerű nedvszívó képességgel rendelkeznek, így a kicsik sokáig nem észlelik benne azt a kellemetlenséget, amit a pisis pelenka érzete okoz, így általánosságban elmondható, hogy a gyermekek motivációját csökkentik arra nézve, hogy mihamarabb szobatiszták, ágytiszták legyenek. Emiatt tanácsolják a nagyobb, óvodás korú gyerekek esetében a pelenka teljes elhagyását, éjszakára is.

A másodlagos, vagyis visszatérő bepisilés eredetét pedig a gyulladásos vagy felfázásos betegségeken kívül a lélek tájékán is kereshetjük. Amennyiben a szervi okokat orvosilag biztonsággal ki lehetett zárni, gyanakodhatunk lelki tényezőkre is. Főképpen az olyan nagy horderejű változások, mint a testvér születése, válás, költözés, családtagok elvesztése okozhatják az alvás közbeni bepisilést, de sokszor nem is csak ez az egyetlen pszichés tünet. Ha a gyermek viselkedésében változást észlelünk, levertebb, vagy éppen ingerültebb, agresszívebb lesz, mint volt, változik az étvágya, vagy nem szívesen játszik, visszahúzódóbb lesz: az mind tünete lehet egy esetleges traumatikus eseménynek, amelyet a gyermek nem tud egyedül megfelelően feldolgozni. Érdemes megvizsgálni azt is, nincs-e a háttérben túlzott szülői szigor vagy elvárás, amely szintén okozhat bepisilést. Ezekben az esetekben javasolt gyermekpszichológusi konzultációt kérni a helyzet mihamarabbi rendezéséhez.

Ezek után lássuk, mit tehet még a szülő, mi az, ami segít a helyzet megoldásában, és mi az, ami nem? Először is a türelem és a megértő hozzáállás kulcsfontosságú! Lehet, hogy az okok kiderítése, és a megoldás megtalálása hosszabb folyamat lesz. A gyerek biztosan nem azért pisil be, hogy bosszantsa a felnőtteket, inkább arról lehet szó, hogy ezen a „nyelven” tudja csak tudtunkra adni, hogy például az újszülött kistesó mellett ő is több figyelemre vágyik.

Szoktassuk hozzá a kisgyermeket, hogy lefekvés előtt mindig pisiljen, illetve napközben 2-3 óránként menjen wc-re, akkor is, ha nincs feltétlenül vizelési ingere: az akaratlagosan indított vizelet ugyanis elősegíti a tudatos kontrollt a reflexes vizelési folyamat fölött.

Sokan próbálkoznak az éjszakai felébresztős módszerrel, melyről megoszlik a vélemény, de a legtöbb gyermekorvos nem ajánlja, hiszen a bepisilős gyerekeknél pont az ébreszthetőség nehezebb, és félálomban megpisiltetve őket, akár még ronthatunk is a helyzeten! A kicsik önbizalmát növelheti, ha minden reggel egy naptárban matricával vagy csillagokkal jelöljük, ha sikerült szárazon maradnia éjszaka (az esetleges kudarcokat nem kell jelölni). Gyógyszereket csak nagyon ritka esetben írnak fel az orvosok, és csak kevés esetben indokolt ténylegesen.

Ami viszont mindenképpen kerülendő, az a leszidás, megszégyenítés, büntetés! Higgyük el, hogy adott esetben a gyermek ugyanúgy szenved a problémától, mint a szülő! A megértés, a feltétlen elfogadás biztosítása sokat javíthat a helyzeten, főleg az idősebb gyerekek esetén, akiknek akár az önbizalmára is negatív módon kihathat ez a kényes probléma.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy sok gyermek érintett rövidebb- hosszabb ideig a bepisilés különféle formáiban, és a legjobb megoldást mindig az adott gyermekre szabott intézkedések összességével tudjuk elérni: ha kell, orvosi, ha kell pszichológusi segítséggel, legfőképpen pedig sok türelemmel és szeretettel.

Készítette: Guba Veronika tanácsadó szakpszichológus