Így változik az édesanya teste és lelke a terhesség alatt 2. rész.

A várandósságot tekintve 3 szakaszról beszélhetünk, ezeket trimesztereknek nevezzük. Az én tapasztalatom az, hogy a lelki és a testi változások szempontjából is fontos említeni egy negyedik szakaszt is ami a gyermekágyas időszak. Mind a baba mind az anyuka életében fontos mérföldkövek ezek, hiszen a baba fejlődésével párhuzamosan az édesanya teste és lelke is változik. A test hatalmas változáson megy keresztül a terhesség során, a szerveknek sokkal kevesebb helyen kell, hogy elférjenek összepréselődve. Egy test két emberi életért felel, ami fizikai és lelki szinten is okozhat nehéz pillanatokat. Megfigyeltem már, hogy a kismamák, akik könnyebben élik meg ezt az időszakot, sokszor várandósságnak nevezik és kikérik maguknak, hogy nem tehesség ez az állapot, hiszen nem érzik tehernek. Azok a leendő anyukák, akik számára az időszak tele volt megpróbáltatásokkal, inkább terhességnek hívák. 

A személyes véleményem, hogy minden édesanyának joga van hozzá, hogy maximálisan megélje és kifejezze az érzéseit. Attól, hogy a terhességet másképpen nevezi valaki, vagy nehezebben számára ez az időszak, nem lesz jobb vagy rosszabb anya. Azt viszont fontos tudatosítani, hogy mint minden változás, a terhesség is megélhető pozitívan vagy negatívan, s ezt a megélést van lehetőség befolyásolni. Számomra nehéz volt ez az örömteli időszak, mégis csodaként és boldogan éltem meg. 

A trimesztereket tekintve, a testi és lelki megélésekben is lehetnek különbségek. Az  első szakaszt jellemzően a fáradékonyság, álmosság, időnként fejfájás és szédülés, émelygés hányással azonosítják. Én a tankönyvi példa szerint minden felsorolt tünetet kipipálhattam, persze nem a teljes időszak alatt. Nagyon változók, hogy kinél milyen testi tünetek jelentkeznek és azt lelkileg hogyan éli meg. Számomra például a kellemetlenségek is valahogy természetessé váltak és nem úgy éltem meg a szédülést, hányást, mint egy betegség alatt. Ez a fajta megélés a hozzáálláson is múlik, így befolyásolható nagy mértékben. A kívánósság, a szagokra való érzékenység, undor, a fokozódó étvágy is természetes velejárói lehetnek ennek az időszaknak. Ami pedig biztos, az a súlygyarapodás, azt hiszem talán ezzel a legnehezebb megbarátkozni nőként. Nekem az segített, hogy emlékeztettem magam, a kisbabám növekszik, gyarapszik. Érdemes magadban átkeretezni a gondolatokat, minden negatív mellé tenni két pozitívat. Való igaz, hogy a terhesség során a hormonok változása a kedélyállapotra is hatással lehet, ami a lélekre is kihat. Előfordulhat szorongás, félelem, de akár a túlcsorduló öröm és jókedv, fokozott igény a szeretetre és gondoskodásra is megfigyelhető. Természetesen ezek a megélések nem feltétlenül jelentkeznek minden várandós nőnél.

A második trimeszter során gyakran elkezd ritkulni az émelygés és a hányás, előfordulhat az is, hogy megszűnik. Ezt az időszakot a legtöbb kismama a legharmonikusabbnak nevezi. Én kivétel voltam, hiszen a rosszullétek és nehézségek végig kísértek az utolsó percekig. Az első mérföldkő ebben a szakaszban következik be, hiszen a magzat megmozdul. Ez a pillanat az édesanya és az édesapa számára is hatalmas boldogság és egyben félelem forrása is lehet. Én tulcsorduló örömmel éltem meg, hiszen nagyon vágytam már kisbabára. Az a csodálatos pillanat is ebben a szakaszban jött el, amikor a külvilág, így az apuka is kapcsolatba léphet a magzattal, s a mozgásokon keresztül érezheti őt. 

A harmadik trimeszterben a korábbi változások mellett megjelenhet az ödéma, ami nálam erőteljesen jeletkezett is, sok kellemetlen pillanatot okozva. A növekvő baba miatt egyre gyakoribbak lehetnek a hátfájások, a has bőrének viszketése, feszülése. Előfordulhat alvászavar is. A nyolcadik hónapban már fokozódó érzelmi támogatást igényel a legtöbb kismama, hiszen közeledik a szülés ideje, ami izgalmat, félelmet válthat ki. Ebben az időszakban én elzárkóztam a külvilágtól, elkezdtem a kisbabámra hangolódni, meditálni. Ebben az időszakban jelentkezhetnek a jóslófájások is. A kilencedik hónapra egyre nő az izgatottság, türelmetlenség, túlérzékenység. Ilyenkor egyre gyakoribb az álmodozás a születendő gyermekről, valamint ekkor már a szüléstől, vajúdástól való félelem is jelentkezhet. Amit a türelmetlen 40 hetes kismama énemnek üzennék és neked is mondok kedves olvasó, az csak annyi lenne, hogy türelem, lesz még idő együtt lenni, inkább pihenj és élvezd ki ezt az időszakot!

Ha szeretnél hasznos tanácsot, hogy a terhesség megélése ne teher, hanem egy pozitív változás legyen olvasd el a cikk 3. részét a témában!