Étkezési problémák kisgyermek korban

Sok kisgyermekes családban ismerős probléma az étkezéssel kapcsolatos gond, nehézség. Ezúttal a leggyakrabban előforduló tünetekkel és azok lehetséges kezelési módjaival foglalkozunk.

Több szülő már igen hamar találkozik azzal az ijesztő jelenséggel, hogy a csecsemő nem eszik eleget, nem hajlandó elfogadni az anyatejet vagy a tápszert, később a hozzátáplálás során a darabos ételeket, a számára szokatlan ízvilágú és állagú élelmiszereket. Az étkezési nehézségek mindig előkelő helyet foglalnak el a szülők szorongás-listáján, mivel azt egyfajta mutatónak tekintik arra vonatkozóan, hogy minden rendben van: a gyermek is jól fejlődik, és ők is jól csinálják, „elég jó szülők”. Így, ha ebben a rendszerben zavar keletkezik, és az evés problémássá válik, hamar kétségbe esnek, elsősorban a friss, első gyermekes szülők. Sokszor a megnyugtatás, hogy nincs nagy baj, hogy gyakori és általában átmeneti az adott jelenség, már sokat segít az ijedtség és a szorongás leküzdésében-ami aztán pozitívan kihat a gyermekre is, és emiatt a gondok pár nap / hét alatt rendeződnek.

A hozzátáplálás során is kialakulhatnak nehézségek, és többen itt „veszítik el a küzdelmet”, ami miatt a bölcsödébe, óvodába kerülő gyermekeik nem fogadnak el semmilyen darabos ételt, vagy számukra új, ismeretlen ízeket. A jó hír az, hogy közösségbe kerülve sok kicsinek megjön a kedve a közös étkezésekhez, látván, hogy a többiek jóízűen falatoznak, és a velük foglalkozó felnőttek sem feszültek az étkeztetés során.

Több gyereknek okoz nehézséget az is, hogy közösségben egyáltalán egyen vagy igyon valamit. Ez azért lehet megint csak ijesztő a szülők számára, mert attól félnek, hiányállapotok, alultápláltság, kiszáradás lesz a vége ennek a napközbeni táplálék-elutasításnak. Eközben ezek a gyerekek az esetek zömében otthon szívesen esznek - igaz, legtöbbször szinte csak a fogukra való ételeket, amit általában minden esetben meg is kapnak. És itt jutunk el a válogatóssághoz, (vagy az extrém mértékű válogatóssághoz), ami már sokkal több kisgyerekes családot érintő kérdés. Nem is csoda, hiszen a 4-5 éves korosztály nagy hányada folytat szelektív étkezést, vagyis néha hetekig, akár hónapokig is képesek ugyanazt a pár, gyerekbarát fogást kérni és fogyasztani (főleg otthon). Ez a fajta konzervativizmus természetes velejárója lehet a fejlődésnek, és az esetek zömében ahogyan jött, el is múlik. Ha mégsem, akkor annak oka általában az, hogy a családban központi kérdés lesz a gyermek étkezése: az aggódó szülők szinte látják maguk előtt, ahogy „elfogy” a gyermekük, és ettől való félelmükben igyekeznek mindig a gyermek kedvében járni, az ésszerűnél például jóval több nassolást megengedve. Vagy a napi 2-3 nagy adag kakaó ivását, ami viszont garantáltan elveszi a gyerekek étvágyát, hiszen a gyomrot eltelíti és igen sok kalóriát is tartalmaz (ahogy a rostos gyümölcslevek is). Általában azt látjuk, hogy a (szülők szerint) „rosszul evő” gyerekek egyáltalán nem alultápláltak, sőt sokszor kifejezetten jó húsban vannak! Ha a gyermekorvos nem aggódik amiatt, hogy a gyermek súlya nem gyarapszik kellő ütemben, akkor a szülőknek sincs miért aggódniuk. Többször látható az is, amikor egy vékony testalkatú szülő-pár a szintén genetikailag vékony alkatú gyermekével hadakozik az evés körül, majd amikor rákérdezünk, kiderül, ők is ugyanilyen „rossz evő” gyerekek voltak, és azt is vissza tudják idézni, hogy annak idején az ő „nyaggatásukkal” sem értek célt az ő szüleik: nem ettek többet, sőt. Nem kell erőltetni az evést, nem kell mindennapos problémaként tekinteni arra, mit eszik a gyerek és mit nem, hogy eszik –e elég zöldséget, vagy hogy megeszi-e az egész adagot a tányérjáról. Az is tény, hogy ha egy gyerek azt tapasztalja, az oviban ki lehet hagyni az étkezéseket, mert délben úgyis hazaviszik, és a fogának megfelelő finomságokat fog kapni, akkor hamar elkezdi kihasználni a kínálkozó lehetőséget.

Azonban ha egy gyermek szó szerint semmit nem eszik, és nem iszik nap közben az óvodában, és ez hetek alatt sem változik, bármit tesznek az óvónők és a szülők, akkor érdemes szakember segítségével (akár pszichológusi konzultáció keretében) átbeszélni, állhat-e bármilyen lelki tényező a háttérben, illetve azt, mit tehet a szülő ebben a helyzetben.

Készítette: Guba Veronika tanácsadó szakpszichológus