0
Összesen:
0 Ft
0 Ft
Blog

Étkezési problémák kisgyermek korban

2021.08.04 13:39
Guba Veronika
Guba Veronika
Étkezési problémák - a gyermek nem fogadja el az ételt

 

Sok kisgyermekes családban ismerős probléma az étkezéssel kapcsolatos gond, nehézség. Ezúttal a leggyakrabban előforduló tünetekkel és azok lehetséges kezelési módjaival foglalkozunk.

Több szülő már igen hamar találkozik azzal az ijesztő jelenséggel, hogy a csecsemő nem eszik eleget, nem hajlandó elfogadni az anyatejet vagy a tápszert, később a hozzátáplálás során a darabos ételeket, a számára szokatlan ízvilágú és állagú élelmiszereket. Az étkezési nehézségek mindig előkelő helyet foglalnak el a szülők szorongás-listáján, mivel azt egyfajta mutatónak tekintik arra vonatkozóan, hogy minden rendben van: a gyermek is jól fejlődik, és ők is jól csinálják, „elég jó szülők”. Így, ha ebben a rendszerben zavar keletkezik, és az evés problémássá válik, hamar kétségbe esnek, elsősorban a friss, első gyermekes szülők. Sokszor a megnyugtatás, hogy nincs nagy baj, hogy gyakori és általában átmeneti az adott jelenség, már sokat segít az ijedtség és a szorongás leküzdésében-ami aztán pozitívan kihat a gyermekre is, és emiatt a gondok pár nap / hét alatt rendeződnek.

A hozzátáplálás során is kialakulhatnak nehézségek, és többen itt „veszítik el a küzdelmet”, ami miatt a bölcsödébe, óvodába kerülő gyermekeik nem fogadnak el semmilyen darabos ételt, vagy számukra új, ismeretlen ízeket. A jó hír az, hogy közösségbe kerülve sok kicsinek megjön a kedve a közös étkezésekhez, látván, hogy a többiek jóízűen falatoznak, és a velük foglalkozó felnőttek sem feszültek az étkeztetés során.

Gyermekek együtt étkeznek az óvodában

Több gyereknek okoz nehézséget az is, hogy közösségben egyáltalán egyen vagy igyon valamit. Ez azért lehet megint csak ijesztő a szülők számára, mert attól félnek, hiányállapotok, alultápláltság, kiszáradás lesz a vége ennek a napközbeni táplálék-elutasításnak. Eközben ezek a gyerekek az esetek zömében otthon szívesen esznek - igaz, legtöbbször szinte csak a fogukra való ételeket, amit általában minden esetben meg is kapnak. És itt jutunk el a válogatóssághoz, (vagy az extrém mértékű válogatóssághoz), ami már sokkal több kisgyerekes családot érintő kérdés. Nem is csoda, hiszen a 4-5 éves korosztály nagy hányada folytat szelektív étkezést, vagyis néha hetekig, akár hónapokig is képesek ugyanazt a pár, gyerekbarát fogást kérni és fogyasztani (főleg otthon). Ez a fajta konzervativizmus természetes velejárója lehet a fejlődésnek, és az esetek zömében ahogyan jött, el is múlik. Ha mégsem, akkor annak oka általában az, hogy a családban központi kérdés lesz a gyermek étkezése: az aggódó szülők szinte látják maguk előtt, ahogy „elfogy” a gyermekük, és ettől való félelmükben igyekeznek mindig a gyermek kedvében járni, az ésszerűnél például jóval több nassolást megengedve. Vagy a napi 2-3 nagy adag kakaó ivását, ami viszont garantáltan elveszi a gyerekek étvágyát, hiszen a gyomrot eltelíti és igen sok kalóriát is tartalmaz (ahogy a rostos gyümölcslevek is). Általában azt látjuk, hogy a (szülők szerint) „rosszul evő” gyerekek egyáltalán nem alultápláltak, sőt sokszor kifejezetten jó húsban vannak! Ha a gyermekorvos nem aggódik amiatt, hogy a gyermek súlya nem gyarapszik kellő ütemben, akkor a szülőknek sincs miért aggódniuk. Többször látható az is, amikor egy vékony testalkatú szülő-pár a szintén genetikailag vékony alkatú gyermekével hadakozik az evés körül, majd amikor rákérdezünk, kiderül, ők is ugyanilyen „rossz evő” gyerekek voltak, és azt is vissza tudják idézni, hogy annak idején az ő „nyaggatásukkal” sem értek célt az ő szüleik: nem ettek többet, sőt. Nem kell erőltetni az evést, nem kell mindennapos problémaként tekinteni arra, mit eszik a gyerek és mit nem, hogy eszik –e elég zöldséget, vagy hogy megeszi-e az egész adagot a tányérjáról. Az is tény, hogy ha egy gyerek azt tapasztalja, az oviban ki lehet hagyni az étkezéseket, mert délben úgyis hazaviszik, és a fogának megfelelő finomságokat fog kapni, akkor hamar elkezdi kihasználni a kínálkozó lehetőséget.

Azonban ha egy gyermek szó szerint semmit nem eszik, és nem iszik nap közben az óvodában, és ez hetek alatt sem változik, bármit tesznek az óvónők és a szülők, akkor érdemes szakember segítségével (akár pszichológusi konzultáció keretében) átbeszélni, állhat-e bármilyen lelki tényező a háttérben, illetve azt, mit tehet a szülő ebben a helyzetben.

 

Készítette: Guba Veronika tanácsadó szakpszichológus

borgun_hu