0
Összesen:
0 Ft
0 Ft
Blog

Mit mesélj gyermekednek?

2021.04.12 08:16
Hamar Mária
Hamar Mária
Anyuka olvas gyermekének

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.

Mit mesélj gyermekednek?

Az előző cikkekben a meséről, a mesélésről írtam. Amikor egy szülő azt kérdezi tőlem, hogy mit fejlesztenek a mesék, azt szoktam válaszolni, hogy „Mindent”. És nem csak a gyermeket fejleszti, nekünk felnőtteknek is jót tesz.

A mesélés a gyermekkel töltött minőségi idő legyen.

Amikor pszichológus ismerősömnek arról panaszkodtam, hogy a munkabeosztásom miatt kevesebb időt tudok az óvodás gyermekemmel tölteni, mint amennyit szeretnék, ő megnyugtatott. Nem az idő mennyisége, hanem a minősége számít. Ha a gyermekemmel együtt töltött időben csak rá figyelek, és megszűnnek a körülöttünk lévő elterelő ingerek, akkor ez minőségi idő lesz. Ez többet ér, mintha kétszer annyi időt lennék vele, de közben lebonyolítanék egy telefont, vagy beraknám a mosógépbe a ruhákat, stb.

A csecsemőkori mesélésről már előző cikkemben írtam, most nézzük meg mit érdemes mesélni gyermekednek másfél-2–3 éves korában.

Folytathatod az egyszerű, rövid állatmesékkel, vagy kis gyerekekről, akár róla szóló történetekkel. Két éves gyermekedet, még nem a történet köti le, fontosabb a veled való együttlét, és a mese hangulata. Fontos, hogy a mesében ekkor még ne legyen negatív, gonosz szereplő.

A saját magáról szóló történetek az „én mesék”. Ez lehet a napi történések összefoglalása gyermeked szintjén, vagy egy nyaraláson történt kedves történet, vagy valamelyik rokonnál tett látogatás.

A fiam egyik kedvenc én meséje sokáig az a történet volt, amikor megkapta az első kutyáját. Kalandosra sikerült a vásárlás, mert a kiválasztott gyerekbarát fajtát csak 100 km távolságban találtuk meg, ami nagy távolság, sok idő volt akkor gyermekemnek, és még sorompót is kaptunk. Ráadásul egy másik vevővel egyszerre érkeztünk, és várnunk kellett. De meglett az áhított kiskutya, hazahoztuk. A történetben beszéltetni kellett a kutyust is. Újra és újra kérte ezt a mesét, mindig ugyanúgy. Ha eltévesztettem, kijavította. Néha ő mesélte egy-egy részét.

A 3 éves óvodásodnak már vannak kedvenc meséi, mesekönyvei, amit sokszor kell mesélned, és ő nem fogja megunni. Te megtanulod kívülről. Fontos, hogy legyenek a mesében párbeszédek, ismétlések, szófordulatok. Gyermeked ekkor még nem tudja megkülönböztetni a valóságot a mesétől, a kettő összemosódik a gondolkodásában.

A láncmesékben egy mondat mindig megismétlődik. Kevés a cselekménye, sok a szereplője. Ilyen pl. A kóró és a kismadár c mese.

4.5 – 5 éves kor körül következhetnek a varázsmesék. Nálunk tündérmeseként szerepelnek, bár nem mindig vannak benne tündérek. Előtte ne meséld ezeket, mert félelmet és szorongást válthatnak ki. Ekkor fejlődik ki gyermeked azon képessége, hogy bele tudja élni magát a mesébe, de már meg tudja különböztetni a mesét és a valóságot. Beleéli magát a történetbe, azonosul a mesehőssel, de tudja, hogy ez nem a valóság. Már mesélhetsz hosszabb meséket is.

5-7 éves korban már hosszabb, bonyolultabb cselekményű mesét is mesélhetsz gyermekednek. Ekkorra elég nagy a szókincse ezek megértéséhez. Ezért képes már önállóan is összefüggően mesélni a könyvben látott képek segítségével.

Anyuka olvas gyermekének

Elsős gyermeked, amikor megtanul olvasni, szívesen olvassa azokat az egyszerű meséket, amelyeket óvodás korában hallott.

Még mindig mesélhetsz te is gyermekednek, hiszen a hosszabb, bonyolultabb meséket még nem tudja elolvasni számára is élvezhető szinten. És továbbra is igényli az együttlétet, ami a meséléshez tartozik.

A mese varázsa kb. 10 éves korig tarthat. Gyermeked egyre inkább gyerekesnek véli a meséket. Fokozatosan a valóságos cselekményű történetek felé fordul.

A meséknél figyelembe kell venni gyermeked életkorát, érzelemvilágát, érdeklődését, a problémáit. Esetleg milyen félelmekkel küzd. Te ismered őt legjobban, ezért nem lehet általánosítani. Kísérletezned, válogatnod kell. Ha gyermeked egy mesét sokszor, akár egy-két hétig is újra kér, akkor valami olyat talált benne, ami segít neki feltárni vagy megoldani a problémáját. Ne akard lebeszélni róla.

Néhány tanács a meséléshez:

- Mindig lassan mesélj! Ha tudsz játszani a hangoddal, el tudod változtatni a szereplőknél, az nagyon jó.(Ha nem, akkor se csüggedj!)
- Nem csak este lehet mesélni, napközben is, de lefekvés előtt mindig ajánlott.
- Nem jó a lerövidített mese, elveszti a lényegét.
- A kicsiknek sok, óvodás kortól egyre kevesebb illusztráció legyen a mesekönyvben.
- Mesélhetsz fejből is. Kitalálhatsz te is mesét, csak az életkorának megfelelő legyen.
- Nem kell a mesét magyarázni, értelmezni. Nem kell megállapítani, hogy mi volt a tanulság. Nem szabad párhuzamot vonni a mesében történtek és gyermeked között.
- De ha a gyermek szeretne beszélgetni a meséről, akkor hallgasd meg és válaszolj a kérdéseire.
- Jó, ha a nagyszülők, nagynénik, esetleg nagyobb testvérek is mesélnek gyermekednek.

Sok unatkozó, alsós gyermeket látok, akik egyedül nem tudnak magukkal mit kezdeni. Az a gyerek tud egyedül is játszani, akivel előtte sokat játszottak. Az a gyermek fog olvasni, akinek sokat olvastak, és esetleg a szüleit is látja olvasni. Ők sosem fognak unatkozni, és nem lesznek „gép függők”. (E-könyveket is lehet olvasni, nem vagyok a technika ellen.)

Végezetül, csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezekben az években alapozod meg serdülő gyermekeddel való kapcsolatodat. Nagyon sok szülő nehezen éli meg gyermeke serdülését, ezért írom ezt ide.

Ezek a gyermekkori évek pótolhatatlanok. Ha most nem vagy vele, nem töltötök együtt minőségi időt, akkor évek múlva majd hiába akarod, már ő nem akarja. Nem lesz közös múltatok, amire építeni lehetne.

Jó mesélést, kellemes együttlétet kívánok nektek!