A „negyedik” trimeszter

Sokféle kép él egy első gyermekét váró szülőpárban arról, hogy mi is fog majd rájuk várni, amikor kisbabájuk megszületik. A legtöbben azt gondolják, minden megy majd, mint a karikacsapás. A baba szépen eszik, alszik, a lakás makulátlan, az asztalon gőzölög a finom vacsora, és mindenki boldog. Aztán rájuk szakad a kemény valóság, hogy ez bizony csak a reklámok képkockáin van így.

Ebben a társadalmi közegben, ahol élünk, még mindig az a jó szülőség fokmérője, hogy egy baba sokat aludjon és sokat egyen, és e két tevékenység közti időben pedig lehetőleg csendben legyen és ne sírjon. A gyermeket körülvevő szakemberek (védőnő, gyermekorvos), de akár a rokonság és a barátok is ezt sugallják, amikor azt kérdezik: És jó baba, átalussza már az éjszakát?  Vagy épp amikor a baba több órán keresztül szopizik aggódva jelentik ki, hogy biztos nem elég a tej vagy nem elég tápláló. Rengeteg bűntudatot és lelkiismeret- furdalással teli érintést generálnak a bizonytalan szülőkben ezek a helyzetek.

A születést követően egy csecsemő azonban annyira éretlen még, hogy életének első két hónapját úgy kellene tekintenünk, mintha a baba a negyedik trimeszterben lenne.

De lássuk, mit is jelent ez tulajdonképpen!

- A csecsemő a születést követően gyakorlatilag életképtelen egy másik ember hosszan tartó jelenléte nélkül. Ahhoz, hogy egyen, igyon, vagy eljusson egyik helyről a másikra a szülei segítségére van szüksége.

- Az agya fejletlen: térfogatában a felnőtt agyának kb. az ¼-e. Ahhoz, hogy képes legyen bizonyos tevékenységekre, mint például az önálló alvás vagy visszaalvás, ki kell fejlődjön az agyának azon része, ami ebben segíteni tudja őt. A mozgása koordinálatlan, reflexszerű.

- Mozgásfejlődése sem azon múlik, hogy a szülők meg tudják-e tanítani időben arra, hogy üljön vagy járjon. Ahogyan fejlődik az agya, érik az idegrendszere egyre több mindenre lesz képes. Csupán arra van szüksége, hogy sok időt töltsön szabad mozgással, és minél több minőségi inger érje őt a külvilágból. Újszülött korban ez azt jelenti, hogy a szülői test biztonságában szerezzenek tapasztalatot a nagyvilágból.

- A pici gyomra akkorka még, mint egy cseresznye, ezért gyakran, keveset szopizik. A szoptatás pedig nem egyenlő pusztán az etetéssel; szomjoltó, nyugtató, altató, fájdalomcsillapító is. Az anyatej termelődéséhez elengedhetetlen a gyakori és az éjszakai szoptatás is.

- A baba alvása nem azon múlik, hogy a szülők a születést követő nulladik percben jól szoktatták-e őt. Az 1 hónapos újszülött csecsemő alvásigénye 9-19 óra között van. Az alvásciklusuk pedig fele olyan hosszú, mint egy felnőtt embernek. Ebből az következik, hogy gyakran ébrednek (gyakrabban, mint szeretnénk J). Az alváshoz testközelségre, szopizásra, ringatásra van szükségük, néha mindezekre egyszerre. Az alvási „rossz” szokásaik pedig azzal fognak változni, hogy érik az idegrendszerük és egyszer csak képessé válnak arra, hogy átaludják az éjszakát többnyire 2 és 4 éves koruk körül.

Ezért arra biztatok minden - újszülöttjét lelkiismeret-furdalások közepette ringató - párt, hogy csak bátran ringassa, hordozza, szeretgesse kisbabáját mindenféle nehéz érzés nélkül, mert ezzel nem lehet „elrontani” őt. A mélypontokra kitartást kívánok, és ha ez segítség számukra, akkor próbáljanak arra gondolni: ez is elmúlik egyszer!

Bakóné Bán Zsófia gyermekgondozási tanácsadó