Óvodai beszoktatás

Szülők ezrei rettegnek attól a helyzettől, amikor kisgyermeküktől el kell válni egy időre, és más, általuk nem ismert felnőttekre kell bízniuk azt a csöppnyi kis embert, aki a legféltettebb kincsük a világon. Néhány tipp segíthet abban, hogy zökkenőmentesebben menjen az elválás:

• Adjunk időt magunknak és a kisgyermeknek is ahhoz, hogy megbarátkozzon az új helyzettel! Nem szerencsés, ha túl hosszúra nyúlik egy búcsúzkodás, de nem szabad kétségbe esni, ha gyermekünk a beszoktatás 4-5. napján is sír az elváláskor, hiszen ez egy teljesen természetes reakció arra, hogy el kell válnia az édesanyjától. A jól képzett óvónénik és bölcsődei gondozók segíteni fognak abban a kisgyermeknek, hogy megnyugodjon, és jól érezze magát a csoportban. Idővel egyre könnyebben mennek majd ezek az elválások.
• Nem baj, ha mi is szomorúnak érezzük magunkat, de igyekezzünk uralkodni magunkon, mert ha anya is sír, abból azt szűrheti le gyermekünk, hogy itt félni kell, kétségbe kell esni, hiszen anya is fél. A jó szakemberek igyekeznek sok-sok fényképet készíteni a gyerekekről az óvodai foglalkozásokon. Így a szülők láthatják, hogy az elváláskori sírást követően gyermekük jól érzi magát, bekapcsolódik a játékokba.

• Bátorítsuk gyermekünket úgy, hogy elfogadjuk, és nem kérdőjelezzük meg azt, ahogyan ő érezheti magát. Mondhatjuk neki például: biztosan szomorú vagy, ha nem vagyok itt veled és te is hiányzol nekem, de én láttam, hogy az óvónénik és a gyerekek is nagyon kedvesek és biztos vagyok benne, hogy jól fogod érezni magad. Beszéljük meg vele, hogy amikor megyünk érte mit fogunk vinni neki, vagy elmegyünk együtt a kedvenc játszóterére stb.
• Bármilyen apró pozitív változás következik be gyermekünk viselkedésében dicsérjük meg, és dicsérjük sokat. Nyugodtan mondjuk neki: büszke vagyok rád, hogy ma már nem sírtál, pedig tudom, ma is hiányoztam neked. És valóban legyen büszke magára, hiszen a legnagyobb győzelem, ha önmagunkat képesek vagyunk meghaladni!

Írta: Bakóné Bán Zsófia gyermeknevelési konzulens