0
Összesen:
0 Ft
0 Ft
Blog

A szabadidő hasznos eltöltése, 2. rész: Mennyit „kütyüzhet” a gyermekem?

2021.08.18 10:30
Guba Veronika
Guba Veronika
Kisfiú tabletezik

Az elmúlt időszak sok szülőt állított nehéz helyzet elé: otthonról dolgozva, távmunkában, a gyermek leggyakrabban azt látta: apát/anyát, esetleg mindkettejüket teljesen lefoglalja valami kütyü! A kicsik egyébként is már születésüktől fogva szinte mágikus vonzalmat éreznek a képernyők és a villódzó, színes kijelzők iránt: érdekesek, lehet nyomkodni, játszani rajtuk, színes-szagos-hangos, és a szülők is rengeteget foglalkoznak velük. Persze, hogy ők is ezt akarják! És a XXI. században általában meg is kapják: ezt sok szülő nem tartja már tabunak.

Emlékezzenek vissza arra, amikor Önök, szülők voltak gyermekek: a televízió ugyanígy elbűvölte az akkori kicsiket, és a szülőknek az volt a legnagyobb dilemmájuk, mennyit engedjék tévézni a kicsiket (mondjuk a kevés csatorna és gyerekműsor miatt ez talán kisebb dilemma volt, mint manapság, amikor komplett mesecsatornák állnak rendelkezésre). És most, a tévé mellé becsatlakozott minden, aminek képernyője, kijelzője van, és a gyerek figyelmét azonnal magára vonja, és amiket a köznyelv gyűjtőnéven „kütyüknek” nevez. A dilemma nagyon is mai: mennyi időt tölthet képernyő előtt az óvodáskorú kisgyermek? Engedjem-e a gyermekemet számítógépes játékokat játszani, hagyjam-e, hogy tévézzen a kicsi, és ha igen, mennyi lenne az optimális idő? És a dilemma a későbbi életkorokban még nehezebbé válik.

Jelen cikkben most a 3- 7 éves korosztályra fókuszálok.

Szedjük össze akkor a lehetséges előnyöket:

  • kétségtelen, hogy a virtuális világ hosszasan leköti a gyermek figyelmét, így a szülő értékes időt nyerhet, míg a gyereket lefoglalja a tévé, tablet, számítógép. Jól jön ez hosszabb utazáskor, várakozásnál is, amikor hamar elunja magát a kicsi, nyűgös lesz, de a szülő telefonja, tabletje gyors és biztos megnyugvást hoz.
  • a gyerekek a fejlesztő játékok által némi plusz képességre tehetnek szert, például angol szavakat tanulhatnak, egyes reflexeik fejlődhetnek, stb.
  • nem elhanyagolható szempont az sem, hogy lesz közös témája a többi kispajtással, akik szintén ugyanazokat a népszerű gyerekműsorokat nézik, ugyanazokkal a netes játékokkal játszanak, szóval mondhatjuk, hogy a gyerek „halad a korral”.

 

Ha mindezekkel egyet is értünk, nézzük meg azt is, mi az ára mindennek.

 Mik a hátrányai a túl sok virtuális térben eltöltött időnek:

 

  • A mesenézés leállítja a gyerek belső képalkotását, vagyis a képzeletét, fantáziáját „blokkolja” arra az időre, amíg a tévé vagy tablet előtt ül. Mindazt gátolja, ami egy egészséges kisgyermekben egész nap belső történésként zajlik, vagyis hogy a fantáziáját használva történeteket, meséket talál ki, azokat eljátssza, felépíti, lerajzolja.
  • Azonnali visszajelzésekhez és jutalmakhoz szoktatja a gyereket, így a kivárás, a türelem és az önkontroll képessége nem tud megfelelően fejlődni.
  • Nagyon nagy az esélye a hozzászokásnak: a függőség hamar kialakul! És akkor már a gyereket szinte semmi más nem fogja érdekelni, csak a telefon, tablet, számítógép. Ezt onnan lehet felismerni, hogy a gyerek követeli ezeket a játékokat, lényegében csak erről beszél, és ha korlátozzuk ezekben, elvesszük tőle a telefont, tablelet, gépet, akkor dühös, vagy egyenesen agresszív lesz.
  • Ebből következik, hogy a sokat gépező kisgyerekeket a klasszikus játékok egy idő után elkezdik untatni, nem érdeklődnek a társasjátékok, építőkockák, rajzolás iránt, azokat már unalmasnak találják. Ezáltal mindazok a képességek, amiket a klasszikus gyermekjátékok, asztali társasok, kirakók fejlesztenek, nem tudnak a megfelelő mértékben kifejlődni, mivel azokat a virtuális társaik nem képesek kialakítani. Még akkor se, ha fejlesztő játékoknak hirdetik magukat!
  • Sok, gyerekeknek hirdetett játék és tévéműsor pedig kifejezetten agresszív tartalmú, amely a gyermek agresszív tendenciáit felerősíti, komoly problémákat okozva ezzel a kortársakhoz vagy akár a felnőttekhez való viszonyulásukban.
  • Hosszabb távon kimerültség, rémálmok, rossz kedélyállapot, zaklatott lelkiállapot is felléphet a már „kütyüfüggő” gyerekeknél, ami azonnali beavatkozást igényel, képernyőmegvonás formájában.
Gyerekek társasjátékoznak az anyukájukkal

Úgy vélem, belátható, hogy a hátrányok messze meghaladják az esetleges előnyöket. Mindezek után már csak egy kérdés marad hátra, hogy mégis mennyi az a még biztonságos mennyiség, amit naponta egy gyermek a képernyők előtt tölthet?

Erre nehéz pontos választ adni, mivel a gyermek egyéni érzékenységétől is nagyban függ. A gyermekpszichológiával foglalkozó nagy elődök, mint például Vekerdy Tanár úr, elég „szigorúak” voltak ebben a kérdésben. Három éves kor alatt szinte semennyi időt nem javasoltak régebben, és afölött is csak minimálisan. Azóta a világ szembenézett egy karanténnal súlyosbított pandémiás helyzettel, ami sok, addig kőbe vésettnek hitt szabályt kénytelen-kelletlen felülírt. Azonban a gyermeklélek sajátosságai nem változtak mindeközben. Így az biztosan állítható, hogy a napi több órányi tévézés (és igen, a háttérben bekapcsolva hagyott mesecsatorna is) mindenképpen hátrányos a gyerekekre nézve. Az egyes interaktív tárgyak használata pedig összeadódik, így figyelembe kell venni azt is, hogyha fél órát játszott számítógépen a gyerek, utána már nem tanácsos hagyni, hogy órákig mesét is nézzen. A kütyüzés mennyiségének kérdésében az adhat irányt, hogy amennyiben a függőség jeleit vesszük észre a gyereken, sürgősen kezdjük leszoktatni a virtuális játékokról, hogy helyettük a valós, kézzelfoghatóak felé tudjuk őt irányítani. Vagyis, ha a gyereket már csak ez érdekli, mindig erről beszél, és a korlátozás, a telefon, tablet, számítógép elvétele dühöt, agressziót vált ki belőle, azonnal cselekedjünk, és ne hagyjuk annyiban a dolgot. Jó hír viszont az, hogy a folyamat visszafordítható, és egy amúgy normál ütemben, egészségesen fejlődő kisgyermek minden gond nélkül vissza tud találni az „offline” játékokokhoz, a lapozgatható mesekönyvekhez, vagy a szabadban való szaladgáláshoz, tehát végeredményben, saját fantáziájához, formálódó belső világához.

 

Készítette: Guba Veronika tanácsadó szakpszichológus

  1. 08. 11.