Gertrud, a nevelőnő

Gertrud, a nevelőnő

Rövid leírás:

Valódi, hamisítatlan tengerészkülsejű férfi állt előttem, a harmincas és hatvanas évek közt, mosolygós, frissen borotvált arccal, melynek simaságát csak két pompás pofaszakáll tette változatossá. Ezenkívül még hatalmas szakáll lógott az állán, a hátán és a kezein, míg őszbe csavarodott bajusza vállain átvetve tette teljessé a képet (...). A keresztárboc vitorlájához támaszkodva figyeltem (...), s tűnődtem - kell-e mondanom, olvasóm, hogy jó anyám jutott eszembe. Akinek volt édesanyja, meg fogja érteni ezt a megrögzött szokásomat, hogy mindig, valahányszor sorsom veszélyes helyzetbe sodor, neki szoktam támaszkodni valaminek, s anyámra gondolok." Megejtően "klasszikus" és nagyon is ismerős észjárás, ugye? A hang mindenesetre Karinthyé..